Látnivalók

Magyarország, Ják:

A falu központjában, kimagasló dombon helyezkedik el Európa-hírű műemléke, amely a hazai Árpád-kori építészet egyik legszebb alkotása.

Bencés apátsági templom. Az 1214-ben alapított rendház mellé Jáki Nagy Márton comes építette a nemzetségi, kegyúri templomot, amelyet 1256-ban szenteltek fel.
A történelem viharos hullámverése többször megtépázta e templomot. 1532-ben a Kőszeget ostromló törökök portyázó csapatai rongálták meg súlyosan, majd 1660 és 1666 között Folnay Ferenc apát végeztetett nagyobb átalakításokat a villám sújtotta épületen. Az átalakítások elsősorban a barokk stílus irányába hatottak.
A templom középkori alakját megváltoztató épületrészeket a Schulek Frigyes tervei szerint végzett renoválás tüntette el, közelítve az eredeti formát (1896-1904). Az épület leglátványosabb része a nyugati homlokzat. Két erőteljes torony zárja közre a főkaput és a fölötte levő háromszög alakú oromzatot. A fő- homlokzat leghíresebb része a bélletes kapu, amely két részből áll: a szobrokkal díszített háromszögű oromzattal lezárt homlokfalból és a befelé mélyülő kapubélletből. A különböző építési periódusok során történt változások a kapuépítményen láthatók, ugyanis a félkörívesés az azt követő csúcsíves lezáró rész középtengelye nem esik egybe. A főkapu helyét fellelhetően már az első építési periódusban kijelölték, a szobrokat hordozó kapuépítményt pedig a második periódusban építettek meg a homlokzattal együtt. Az így kialakult falsíkban két oldalról lépcsőzetesen emelkedő fülkék helyezkednek el. A kis fülkékben középen Krisztus és kétoldalt öt-öt apostol szobra helyezkedik el. Két apostolnak a kapu két oldalán, a torony homlokzatán, az előbbiekhez hasonló fülkékben jutott hely. A szobrok egy műhely alkotásai. Erre mutat állásuk, a ruharedők egységes faragása. Egyik kezükben könyvet vagy más jelvényt tartanak, jobbjukkal Krisztus áldó mozdulatát utánozzák. A szobrok a román stílusú magyar monumentális szobrászat legjelentősebb alkotásai. A Krisztus-szobor és a két mellette álló apostolszobor teljes egészében eredeti, a többi szobor feje nagyrészt barokk kiegészítés. Valószínű a törökök fejezhették le a szobrokat, ugyanis az iszlám nem túr emberábrázolást. A templom északi felét hármas fél oszlopkötegek tagolják. Az oszlopkötegek lábazatát állatfigurák díszítik. A főpárkány íveiben pedig levéldíszek és állatalakok találhatók. A keleti homlokzat is igen gazdagon díszített. Legszebb dísze az oroszlános trónuson ülő mellszobor, kezében liliomos jogarral. A templom belsejének egyik érdekessége a főbejárat fölé helyezett urasági karzat. Ez a rész a hozzá tartozó toronyaljakkal együtt a magyar nemzetségi templomok legjellegzetesebb alkotóeleme. Az orgona mögötti falon található a lóhere záródású, hármas ülőfülke, melyet a nemzetségfő és háza népe számára képeztek ki.
A templom háromhajós bazilika. A főhajót a félköríves szentélytől gazdagon tagolt diadalív választja el. Oldalhajói keleten félkörös apszisban végződnek, nyugaton a tornyok alá futnak.
Az építészet és a szobrászat mellett a belső díszítésben szerepe volta falfestészetnek is. Ebből sajnos csak a szentélyfalon és a déli toronyaljban maradtak meg részletek. A szentélyben a templom védőszentjének, Szent Györgynek a sárkánnyal vívott harcát ábrázolták, amelyet még az 1256-os felszentelés előtt festhetett egy bizánci stílusban dolgozó mester. A déli toronyalja két falának képei valószínűleg 1230-1240 körül készülhettek. Feltehetően a templomot alapító család tagjai imádkoznak védőszentjükhöz. Az öt, díszes ruhába öltözött férfi közül a középen álló Jáki Nagy Márton. A mellette levő falon halottsirató jelenet látható- talán Mária életével függnek össze-, de az is valószínű, hogy ezen a képen a templomalapító halálát örökítették meg. A templom felszereléséből kiemelkedik a bal oldali mellékszentély oltárán álló, XV. századi Madonna-faszobor.

Szent Jakab-kápolna. A templom főhomlokzatával szemben találjuk az 1260 körül épült és Szent Jakab tiszteletére szentelt kis kápolnát. Eredeti rendeltetését illetően különböző felfogások voltak. Korábban úgy tartották, hogy a templom körül elhelyezkedő temető kápolnájául szolgált. Újabb álláspont szerint a község plébániatemplomaként működött. A középkori szerzetesi templomokban ugyanis nem volt szabad ún. plébánosi funkciókat ellátni, pl. esketni, keresztelni, temetni. Ezért volt szükséges, hogy a templommal egy időben külön kápolnát is építsenek. A kétszintes kápolna nagykaréjos alaprajzú. A felső szinten levő ikerablakok gömbös díszítése rokon a templom ablakainál alkalmazott motívummal. Nagyon értékesek a kápolna oltárai, amelyek eredetileg a templomban voltak. (A Szent Jakab-főoltár 1770 körül készült, 1750-ből való a Mária-oltár, 1735-1740 között készült a Szent Kereszt-oltár.)